Vámpírok

Jóval erősebbek az egyszerű halandóknál. Képesek felemelni bármilyen nehéz tárgyat, vagy akár saját testsúlyuk több százszorosát. Gyorsaságuk emberi szemnek érzékelhetetlen és hihetetlen távolságokat képesek átugrani. Öröklétű lények.

Kinézetük:Rendkívül szép, hibátlan és vonzó teremtmények. A bőrük kőkemény gránitkeménységű, áthatolhatatlan, s hófehér színű, mely napfény hatására ragyog, akár a gyémánt. Szemszínük a koruktól és az életmódjuktól függően változik. Az Újszülött vámpírok élénk vörös tekintettel rendelkeznek egészen addig, amíg saját vérük a testükben kering, később pedig életmódjuk, fogyasztásuk függvényéhez idomul. A ragadozók, vagyis az emberi véren élők skarlát/rózsavörös szemekkel rendelkeznek, ugyanakkor az állatvéren élőknek, azaz a vegetáriánus vámpíroknak arany színű íriszeik vannak. Mindkét esetben meglátszik a szomjúság, ugyanis a szomjas vámpíroknak sötét, ónix fekete szemük van.
Színes kontaktlencséket hordhatnak ugyan, de egy vagy két órán belül a mérgük tönkreteszi a lencsét. S ha már itt tarunk, a már említett méregnek "köszönhetően" a vámpírok nem tudnak sírni.

Táplálkozásuk:A vámpírok fogai nem tűnnek másabbnak a normál emberi fogaknál, nincsenek külön megnyúló agyaraik, harapáshoz egész fogsorukat használják. Képesek keresztülharapni bármit, beleértve saját fajtársaik bőrét is.
Az emberi vérre az íze és az ereje miatt minden vámpír ösztönösen szomjazik. Ha már egyszer kóstolta, szinte függővé válik és pokoli nehéz lemondania róla. Éppen ezért nagyon ritka, hogy egy embervéren élt vámpír átszokik a vegetáriánus, azaz állati eredetű vérre. Nem lehetetlen, viszont ugyanolyan könnyen vissza is tudna csábulni a ragadozó életmódhoz. Amikor a vámpírok vérrel táplálkoznak, az felszívódik a szervezetükben, fizikailag erősebbé teszi őket, mégsem szükséges a létezésükhöz. A vámpírok nem halnak éhen vér nélkül, de a szomjúságuk növekedni fog, a fizikai és mentális képességeik pedig gyengülnek. Elveszítik a racionális gondolkodást és ésszerűséget, végül minden értelemben megszűnik bennük az emberiség szikrája. A megnőtt szomjúságtól a szemük alatt lilás-fekete apró erek jelennek meg. (ez részben az úgymond a kialvatlanságukat jelzi). Ezek a vékony csíkok csak akkor tűnnek el, ha a vámpír kellő mennyiségű vért vesz magához.
A véren kívül nem tudnak megemészteni más ételt vagy italt. Úgy tudnak tenni, mintha ennének vagy innának emberi ételeket, de néhány órán belül mindent felköhögnek...

Vannak olyan halandók, akik a vámpírok figyelmét jobban magukra vonják halandó társaiknál. Ezek az esetek ritkák ugyan, mégsem lehetetlen, hogy megtörténjenek. Őket "Singers"-nek hívjuk, lefordítva: akiknek a vére énekel.  
A vámpír jobban vágyik az énekese vérére, mint bármi másra a világon, s jóval hatalmasabb önuralom szükségeltetik, hogy vissza tudja fogni magát a közelében.

Testi funkciók:A vámpíroknak nincs szükségük levegőre az életben maradáshoz, mindazonáltal mégis ösztönösen lélegezhetnek. Ez lehet pusztán megszokás az emberi életükből, beilleszkedés a halandók közé, de valószínűbb, hogy mindezt a szaglásuk érdekében teszik. Elvégre ha nem lélegeznek, nem is érzik a körülöttük lévő illatokat és szagokat.... Mellesleg kényelmesebb a beszéd ha levegő van a tüdejükben.
Nem érzik a környezetváltozást, nem fáznak, nincs melegük, nem tudnak sem aludni, sem sírni, ebből a szempontból érzéketlenek, viszont érzelmeket, érzéseket épp úgy megélnek, mint bárki más. A a női egyedekkel ellentétben a férfi vámpírok képesek a gyermeknemzésre, bár kevés annak az esélye, hogy egy halandó túlélje magát az aktust és kihordja a gyorsan fejlődő, félig vámpírgyermeket.

Illat:Mindegyik vámpírnak egyedülálló illata van, így is felismerhetik egymást. Ha egy vámpír megérzi egy másik illatát, örökre emlékezni fog rá és be tudja azonosítani. (A Quiluete farkasok szintén képesek felismerni és megkülönböztetni a vámpírokat az illatuk alapján, bár úgy vélik minden vámpírnak rettenetes a szaga, de ez fordítva is igaz. A vámpírok is bűzként azonosítják be a farkasok egyedi illatát.)

Elpusztításuk:A Twilight univerzumban a vámpírok sértetlenül tűrik a napfényt, a fokhagymát, a szentelt vizet, ezüstöt, keresztet. Az emberi fegyverek hatástalanok ellenük. Az egyetlen ismert módja annak, hogy egy vámpírral végezzenek: ha a testét apró darabokra szaggatják és elégetik, mielőtt "rekonstruálná" önmagát, ugyanis ha nem égetik el, a testrészek visszanőnek. A tűzön kívül csak a vérfarkasok fogai elég erősek ahhoz, hogy a gránit keménységű bőr alá hatoljanak és széttépjék azt.

Az újszülött vámpírok

Amikor egy vámpír megharap egy embert, két dolog közül az egyik mindig megtörténik: Ha a vámpír nem öli meg az áldozatát, az átváltozás azonnal megkezdődik. Az ember életét még az sem mentheti meg, ha nem veszt túl sok vért, mert ha nem a vérveszteség öli meg, akkor a méreg fogja átváltoztatni. Mindazonáltal az is valószínűtlen, hogy a vámpír szándékosan nem ölné meg az áldozatát, mert a vér íze utáni mohóság gyakorlatilag lehetetlenné teszi a vámpírnak, hogy megálljon amíg minden cseppet el nem fogyaszt. (Ritka esetekben meg lehet tisztítani a méregtől az emberi testet, de csakis akkor, ha a harapás még nagyon friss.) Abban a pillanatban, amint egy embert megharapnak, a méreg azonnal gyengeséget és erőteljes égető fájdalmat okoz, az áldozat képtelen a menekülésre, a teste megadja magát, a méreg pedig a véráramban a lehető leggyorsabb módon terjed szét. Maga az átváltozási folyamat három napig tart. Amint a szív megáll dobogni, az emberből lett vámpír készen áll az új életre. Előfordul, hogy a tudata teljesen kiürül, és vagy részletekben, vagy abszolút nem fog emlékezni a múltbéli életére. Ezek a vámpírok nagyon befolyásolhatóak.
Egy vámpír csak akkor képes átváltoztatni bárkit is, ha meg tudja állni a vér iránti elcsábulást, tehát teljesen ura önmagának. Sok vámpír soha nem fejleszti ki magában ezt a képességet és meg sem próbál átváltoztatni senkit sem, annak a bizonyos önkontrollnak a hiánya miatt.

Az újszülött vámpírok az első évükben roppant erősek, hála az ereikben keringő emberi életükből megmaradt vérüknek. Az önkontrollnak emberek közelében igencsak híján vannak, s a teremtőjük a felelős azért, hogy az önirányítást és a Volturi törvényeit megismertesse velük. Egy magára hagyott újszülött vámpír teljes összezavarodásában féktelen pusztításra képes.

A Volturi és törvényeik

A vámpírok bár nem élnek hierarchiában, mégis fejet hajtanak a legősibb vámpírcsalád szabályainak. A Volturi tagjai a toscanai Volterrában élnek, élükön 3 vezetővel, s azoknak közeli tagjaival, testőreivel. Aro, Marcus és Caius oly hatalmas erővel bírnak, amiről egyszerű vámpír nem is álmodhat. Dacolni ellenük egyenlő a biztos halállal. A nagy hármas törvényeket alapított, s betartásukat minden vámpírtól megkövetelik. A törvények közül mindegyik egy fő törvényből ered, mégpedig abból, hogy a vámpírok létezéséről halandó nem tudhat. Amennyiben eme törvényt megszegik, a büntetés halál a vámpír számára. Az az ember, aki tudomást szerez a titokról, nem jár jobban; ugyanis büntetése vagy a halál, vagy az átváltozás.
Minden átváltoztató felelős a teremtményéért! Ha egy újszülött megvadul és feltűnést kelt az emberek között, a Volturi elveszi az életét mind az újszülöttnek, mind a teremtőjének. Más szóval, ha egy vámpír másik vámpír teremtésére adja a fejét, de nem vállal felelősséget érte (általában legalább az első évben), jobb ha reménykedik, hogy nem kelti fel a volterraiak figyelmét.
A törvények megtiltják a gyermekek átváltoztatását, mert ezek a halhatatlan gyerekek túlságosan alulfejlettek és kezelhetetlenek, taníthatatlanok.

Különleges képességek

Ez csupán néhány vámpírnak adatik meg. Általában minden különleges képesség egy felerősödött jellemvonás a vámpír emberi életéből (pl. Alice esetében a látomások). Nem szokványos, nagyon ritka, hogy valaki adottságnak örvendjen, ezért aztán a Volturi kifejezetten "gyűjti" a hasonló vámpírokat.

Vérfarkasok

Szokatlanul erőssé, ügyessé és keménnyé válnak emberi formában. A testhőmérsékletük 40-42°C fok körül mozog. Gyorsak és nagyon erősek, akárcsak ellenségeik. Sajnos mára számuk igencsak megfogyatkozott, ám a világ minden pontján felbukkanhatnak, ha vámpír van a közelben.

Testi funkciók:A vámpírokhoz képest a farkasok szervezete nem tér el nagyban az átlagos halandókétól, tehát ugyanúgy ver a szívük vagy épp levegőt kell venniük az életben maradáshoz. Akár ember alakjukban, akár farkasként, az érzékeik egyaránt élesek és kifinomultak. Emlékeznek a vámpírok egyedülálló illatára és meg tudják különböztetni őket (Émelyítően édesnek, visszataszítónak érzik az illatukat, ugyanakkor minél többször érzik a szagot, annál könnyebben képesek hozzászokni és elviselni). Borotvaéles, erős fogaik, valamint karmaik képesek a vámpírhús szétszaggatására.
Gyorsan gyógyulnak. A mély vágások néhány percen belül csillapodnak, és a heg egy napon belül eltűnik. A törött csontok (megfelelően nyugodt állapotban) egy-két napon belül összeforrnak, hacsak nem kifejezetten súlyos törésről van szó.
A vámpírméreg a farkasokra nézve nagyon veszélyes; nem fogja átváltoztatni őket, de súlyos tüneteket produkál, az illető bele is halhat.

Kinézetük:Emberként az első átalakulás után a férfiak alkata keményebbé, nyúlánkabbá, izmosabbá válhat s minden esetben elnyeri végleges formáját, a nőknél viszont nem annyira szembetűnő a változás.
Farkas-alakjuk a normál farkasokhoz képest jóval nagyobb és robosztusabb. Hat méteres bestiaként átgázolnak mindenen, úgy, hogy semmiféle nehézséget nem okoz számukra. Nyilvánvaló, hogy a hajzat hosszúsága kihat a farkasbunda hosszára is, tehát ha rövid a haj; rövid bunda is...

Az alakváltás folyamata

Az alakváltoztató gén nagyon ritkán, apai ágon örökölhető, és többnyire csak férfiak esetében ütközik ki. A mai vérfarkasok ősei a Quileute törzshöz vezethetőek vissza, hiszen a legelső innen származó farkasok adták tovább és szórták szét a géneket, melyek az emberek biztonságáért, a vámpírok irtásáért jöttek létre. A farkassá válást minden esetben vámpír jelenlét indítja be! Maga a folyamat lappangásszerű, s csupán apró jelek utalnak a változásra. Az első jel a testtömeg és magasság változás, melyet dührohamok követnek - a testhőmérséklet drámai emelkedése mellett. Az átalakulás bármikor megtörténhet, nem a teliholdtól függ, itt az érzelmek is felgyorsíthatják a folyamatot, s míg a test nem szokik hozzá a hirtelen deformálódáshoz, az alakváltás hatalmas fájdalommal jár, hiszen a csontok és a bőr megnyúlnak, majd sűrű bunda tör utat magának a megkínzott testen. Minél tapasztaltabb a farkas, annál könnyebben tudja irányítani a benne élő állatot, és maga az átalakulás sem okoz fájdalmat neki, fiatal és tapasztalatlan farkasoknál azonban a legtöbb átváltozás kényszerűségből és nem önszántukból történik. Egészen pontosan gyakran érzelemkitörésből változnak át, elég hozzá a legkisebb mértékű provokáció is.
Elpusztításuk:
Nem halhatatlanok, viszont elpusztításuk a gyors regenerálódásuk miatt koránt sem egyszerű. A lőtt és szúrt sebek, sérülések hamar begyógyulnak, megölni nem lehet őket velük, kivéve ha a fejet elválasztják a törzstől. Viszont a vámpírok és a saját fajtársaik harapásokkal és tépésekkel képesek megölni őket.

A falka

A falka azon harcos farkasok csapata, akik egymással közreműködve védelmezik a területüket. Élükön az Alfa farkas áll, kinek parancsát hűen és ellentmondást nem tűrően követik a tagok. A tagok farkasként telepatikus összeköttetésben állnak egymással, hallják egymás gondolatait, és kötelesek engedelmeskedni az alfa "hangjának". Ha egy falkatagot elér a lenyomata, a többieknek feltétel nélkül tiszteletben kell tartaniuk s el kell fogadniuk. Ez számukra szent dolog.
A farkasoknak (hasonlóan a vámpírokhoz) tilos felfedni a titkukat. Ez a törzsben lévő ősi hagyomány, amit az idősebb törzstagok mindegyik tagtól elvárnak. Még a családtagjaik közül sem tud mindenki a farkasok létezéséről.

A bevésődésről

Más nevén lenyomat. Sokkal több a szerelemnél, erősebb és bonyolultabb érzés. Olyan hatalmas kötelék, ami képtelenné teszi az elszakadást a lelkitárs megtalálása után, aki nem csak szerelem lehet. A farkas és bevésődésének személye az első pillanattól kezdve érzi a másikhoz való kötődés intenzitását és ösztönösen keresik egymás társaságát. A bevésődés ellen dacolni komoly mentális és fizikai tüneteket produkál, fizikai és lelki fájdalmat képes előidézni, mintha az illető haldokolna. Mindkét fél érzi a különleges köteléket, de a farkasokban sokkal erősebb a védelmező ösztön a társa iránt, kétség kívül erősebben érzi társánál. Van, akiben élete végéig ott lappang, mégsem tör elő, tehát nem törvényszerű eme különleges dolog.

Farkas bevésődése lehet ember, félvér vagy farkas, és korhoz sincs kötve (lásd Jacob csecsemő imprintjét). Annak az esélye viszont a minimálisabbnál is minimálisabb, hogy egy vámpírba vésődjön be valaki, ugyanis a két faj tagjai halálosan gyűlölik egymást (az oldalon admini engedélyhez kötött ez utóbbi megvalósítása).

Félvérek

A félig ember, félig vámpír egyedek megosztják mindkét szülő tulajdonságait (viszont vámpíroknál kizárólag a férfiak tudják átörökíteni a génjeiket, mivel a női vámpírok meddők, így minden esetben ember édesanyával és vámpír édesapával rendelkeznek).


Testi funkciók:Ezek a természetfeletti lények sokkal erősebbek és gyorsabbak, mint az emberek. Élesebb érzékekkel rendelkeznek, de nem olyan erősek és gyorsak, mint a valódi, "igazi" vámpírok. Bőrük is keményebb, áthatolhatatlanabb, mégsem lehet azt mondani, hogy gránit keménységű. Töréseik, sérüléseik ugyan lehetnek, de ellenállóbb bőrük miatt csak nagy erőbehatás képes kárt tenni bennük. (pl.: egy egyszerű eséstől még nem törik csontjuk, de egy vámpír vagy farkas képes sérülést okozni nekik). Gyorsabban regenerálódnak az embereknél. Szellemi és testi fejlődésük is sokkal gyorsabb mint egy halandóé (néhány nappal a születésük után hónapokkal idősebbnek tűnnek). A teljes kifejlődési szakasz körülbelül hét év. Ezután megállnak az öregedésben s látszatra alig tűnnek többnél 17 vagy 18 évesnél. Valószínűleg öröklétű halhatatlanok.
Szervezetük nem termel méreganyagot, tehát nem képesek átváltoztatni senkit sem. Mivel a szervezetükben nincs méreg, képesek az alvásra, és megtalálható bennük az olyan egyszerű emberi reakció is, mint például a sírás. Más vámpír méreganyagára viszont szervezetük fájdalommal reagál, ami egészen addig tart, míg le nem gyűrik azt. Hőmérsékletük átlagos és test-meleg, hiszen szívük vért pumpál, s bár szívük vért pumpál és aludni is képesek, nincs szükségük levegőre az életben maradáshoz. Ők is ösztönösen, az illatok miatt lélegeznek.
Esetükben mindkét szülőfél fajának illata keveredik, s így a félvéreken egy különleges aroma érezhető. Kevésbé édes és visszataszító, egészen kellemes illatot árasztanak, igaz elég haloványan érezhető még a farkasok számára is.
Szüleiktől örökölhetnek különleges képességet.


Kinézetük:Akárcsak a vámpírok, ők is rendkívül szép és vonzó teremtmények. Természetes és tiszta vonásaik mellett a bőrük bár hófehérnek nevezhető, mégis "emberibb", mint a vámpírok papír, vagy hagyma-szerű bőrfelszíne. Napfény hatására kevésbé csillognak és szemszínükre (ellentétben a vámpírokéval) tejesen átlagos, halandókra jellemző színskála jellemző.

Táplálkozás:Emberi génjeiknek köszönhetően nem függnek annyira a vértől, bár az íze miatt ugyanúgy sóvárognak iránta, ám hamarabb le tudják küzdeni magukban a késztetést. Természetesen ők is lehetnek ragadozó, illetve vegetáriánus életmódúak, de mindkét esetben sokkal higgadtabbak, mint az átlagos vámpírok. Emberi ételeket és italokat előszeretettel fogyaszthatnak, hiszen képesek az emésztésre.

Születésük

Az édesanya terhessége körülbelül három hétig tart. Az egész folyamat rendkívül kockázatos, főleg a a magzatot kihordó nőre nézve, hiszen a gyermek rendellenesen gyorsan fejlődik méhében, és amellett, hogy az emberi szervezetet megviseli a hirtelen változás, a gyermek a fejlődése érdekében elszívja az anya összes energiáját. Ha a magzat már elég idős és túl nagy ahhoz, hogy továbbra is az anya méhében maradjon, az sem kizárt, hogy kiutat keres magának a születéshez, ez azonban nyilvánvalóan veszélyezteti az anya életét. Az egyetlen mód, hogy mégis életben maradjon, az a vámpírméreg bejuttatása a szervezetébe, vagyis a vámpírrá változtatás.


Elpusztításuk:Bár szervezetük emberibb mint a vámpíroké, kemény bőrük védelmet nyújt a közönséges módszerek ( pl. a fegyverek) ellen. Egy vámpír vagy farkas támadásban azonban könnyen alulmaradhatnak.

Hibridek

A félig vámpír, félig farkas egyedek megosztják mindkét szülő tulajdonságait (viszont vámpíroknál kizárólag a férfiak tudják átörökíteni a génjeiket, mivel a női vámpírok meddők, így minden esetben vérfarkas édesanyával és vámpír édesapával rendelkeznek). Számuk a természetes ellentétek miatt nagyon kevésre saccolható, létezésük szinte lehetetlennek tűnik.

Testi funkciók:Ezek a természetfeletti lények erősek és nagyon gyorsak, talán erősebbek mint szüleik faja. Éles érzékekkel rendelkeznek, bőrük kemény és csaknem áthatolhatatlan. Töréseik, sérüléseik ugyan lehetnek, de ellenállóbb felületük miatt csak nagy erőbehatás képes kárt tenni bennük. Nagyon masszívak (pl.: egy egyszerű eséstől még nem törik csontjuk, és egy vámpír vagy farkas is nehezebben képes sérülést okozni nekik). Gyorsabb regenerálódó képességgel rendelkeznek mint felmenőik. Testi fejlődésük halandókéval megegyező, ám szellemileg sokkal hamarabb felfejlődnek, okosabbak egyszerű embertársaiknál. Egy bizonyos korig öregedhetnek ugyan, ám egy idő után jelentősen lelassul az öregedési folyamat (18-22 éves koruk környékén), ennek köszönhetően valószínűleg évezredekig is elélhetnek, mire elérik a tényleges öregséget.
Teljesen sterilek, a női egyedek épp úgy, mint a férfiak (még menstruáció sincs a leányzók esetében...). Szervezetük méreganyagot termel, melynek összetétele miatt sokkal erősebb a szimpla vámpírméregnél. Elég egyetlen csepp ahhoz, hogy a megharapott áldozat belehaljon. Emberi áldozat esetén 100%-os halálozási arány áll fenn, vámpírokra és farkasokra nézve a méreg szövetroncsoló hatása súlyos, azaz sokkal lassabban épülnek fel belőle, ha egyáltalán túlélik.
Igaz, hogy a hibridek szervezete méreggel teli, ettől függetlenül viszont halandókéhoz hasonlóan működnek. Emberi táplálékot is fogyasztanak, képesek aludni és sírni is. Szervezetük nagyon ellenálló, ugyanakkor rájuk is ártalmas a vámpírméreg, ám saját fajuk mérge a legroncsolóbb, ebből következik, hogy az öngyógyítás is tovább tart. Van vérkeringésük, szükségük van oxigénre a légzéshez és szívük is ver, ámbár másképpen, mint a halandók vagy farkasok esetében. Lassabban pumpálja a vért, a szívdobbanások nem is hallhatóak. Testhőmérsékletük egyébként 27°C környékén mozog. Farkas génjeiknek köszönhetően nem függnek annyira a vértől, bár az íze miatt ugyanúgy sóvárognak iránta, lehetnek ragadozó, illetve vegetáriánus életmódúak, de mindkét esetben sokkal higgadtabbak a vámpíroknál. Emberi kosztot előszeretettel fogyasztanak, főként húst. Hatalmas étvágyuk van és nem okoz gondot számukra az emésztés.
Illatuk megtévesztő! A vámpírok az édeskés, tehát saját fajuk illatát-, míg a farkasok az erőteljes farkas szagot érzik a közelükben.


Kinézetük:Csalóka! Ezek a különleges lények kinézetre nem igazán különböznek egy embertől, rendkívül szépek, határtalanul vonzóak, szemszínükre tejesen átlagos, halandókra jellemző színskála jellemző s e formában nem befolyásolja milyen étrendet követnek (tehát nem arany s nem is vörös tekintetük van). Bőrük korántsem áttetsző a vérszívókéhoz képest, ámbár sápatagnak tűnhetnek, mintha vérszegények lennének, bőrük halvány pigmenteket rejt magában, s csak nagyon erős napfényben csillognak. Itt következik a csattanó. Másik alakjuk farkast jelenít meg és már fiatal gyermekkoruktól, teljesen természetesnek vehetően váltanak először alakot s pontosan úgy változnak át, mint anyai ágú felmenőik. Szokványos, hat méter marmagasságú  vérfarkasnak tűnnek, viszont ebben a formában már jól látszik embervérrel avagy állatvérrel táplálkoznak e, tehát a farkas szemszíne arany, vagy skarlátvörös.

Születésük

Az édesanya terhessége körülbelül fél évig tart. Az egész folyamat rendkívül kockázatos, főleg a a magzatot kihordó anyára nézve, hiszen a gyermek gyorsabban fejlődik méhében, és a magzat a saját fejlődése érdekében úgymond az anyja szervezetét éli fel. A terhesség végére a gyermek teljesen kifejlődik, míg az édesanya bele is halhat a vérszegénységbe. Maga a szülés nem különbözik egy emberi szüléstől, feltéve, ha az anyának van annyi ereje, hogy természetes úton hozza világra a csecsemőt és az úgy nem dönt, hogy idő előtt ki nem rágja magát.

Elpusztításuk:Bár szervezetük eléggé összetett, nagyon gyorsan regenerálódnak és nehezebb megsebezni őket, ebből adódóan kemény bőrük védelmet nyújt a közönséges módszerek ( pl. a fegyverek) ellen, erejük pedig vetekszik a vámpírok és farkasok erejével, tehát nem könnyű legyűrni őket. A farkasharapás illetve a vámpírtámadás azonban nem teszi kizárttá az elpusztításukat.

A bevésődés

Mint a farkasok esetében, a hibrideknél sem előírt és törvényszerű, mégis képesek az örök lenyomatra; azaz a bevésődésre. Amennyiben a bevésődés megtörténik, az illető és kiszemeltje láthatatlan és nagyon erős érzéssel kötődik egymáshoz, mely elszakíthatatlan és megmásíthatatlan. Különleges tulajdonságnak nevezhető még az a tény, miszerint a bevésődöttek farkas alakjukban képesek hallani egymás gondolatait.