<center><div class="keret"><br /><center> <div class="név">Delia Jayden Sivero</div><span class="főcím2">Ez a világ nem más, mint vászon a képzeletünk számára.</span><br><br>
<div class="Keresema"><img src="http://37.media.tumblr.com/9e1394812f2c889d3806ed5dcc72e900/tumblr_n2jp3bDUL01rnqz3no6_250.png" style="width: 200px; border-radius: 100px; border: 3px double #120c00;padding:10px;box-shadow:2px 3px 3px #000;margin-left:110px; margin-top:-50px;" />
<div class="Keresema_keresem"><div class="apróság">
[b]FAJ:[/b] Jelenleg vegetáriánus vámpír
[b]SZÜLETÉSI HELY, DÁTUM:[/b] Atlanta; Georgia: 1965.november 5.
[b]HOZZÁTARTOZÓK:[/b] Donovan  [color=#3E2219] ℘[/color] mostohatestvér
[b]CSALÁDI ÁLLAPOT:[/b] hivatalosan egyedülálló, egyébként viszont sosem vagyok az...
[b]ÁTVÁLTOZÁS HELYE ÉS IDEJE:[/b] Miami: 1995
[b]TEREMTŐ:[/b] Donovan Zhanick Sivero - Igen, a mostohabátyám tett vámpírrá.
[b]KÉPESSÉG:[/b] Képes más szemén át látni a valóságot, ám ehhez szüksége van egyfajta kötődésre, amivel kellőképp rá tud hangolódni egy bizonyos személyre. Tehát a képesség kizárólag akkor működik, ha Delia előtte már találkozott az illetővel, és egyértelmű, hogy a történések kizárólag a jelent, a valós pillanatokat mutatják. Az adottság kiforratlan, mert rengeteg koncentrációt igényel, emellett órákra elveszi Delia látását és mindössze vakfoltokat érzékel a víziók után.
[b]TITULUS:[/b]  [color=#3E2219] ℘[/color] Szilánkos mennyország [color=#3E2219] ℘[/color]
[b]PLAY BY:[/b] Cheryl Cole

</div></div>
</center>
<div class="et">Összetett személyiség az övé. Akár a gyémánt: a szépsége lélegzetelállítóvá teszi, s talán épp az a legnagyobb hibája, hogy túl könnyen elvesznek a ragyogásában. Delia a tökéletesre metszett, bűvöletes ékkő, melyet könnyen megérinthetnek, mégsem tudják megtartani. Csiszolatlansága az ő átka.
Gyakran okoz meglepetéseket másoknak, mert ő maga sem tudja, mikor tör fel belőle néha kissé zavarba ejtő szeszélyessége, ám természetesnek tarja, hogy minden arcát megmutassa a környezetének. Vidámság lengi körbe csinos alakját, szeret szórakozni, s ehhez mérten választja ruháit, melyekhez elengedhetetlen ékszer-kiegészítőit a lehetetlennél is gyakrabban cserélgeti. Az emberek közelében szereti természetesebbé tenni jellegzetes arany íriszeit, s általában a kék kontaktlencséket részesíti előnyben, viszont minden tónusból van nála talonban, biztos ami biztos! Nem titok, hogy képletesen szólva él-hal a divatért. Elegáns avagy lezserebb, ruhatára legalább olyan sokrétű, mint Delia maga. Imádott hosszú, szőkés barnába forduló hajzuhatagát is ruhái stílusához alakítja, habár a legjavát kiengedve viseli, vagy kontyot tűz magának, kénye-kedve szerint variálja. Igen, hajlamos sokat adni a külcsínre, ebből következik az is, hogy szeret sminket használni. A sötét kontúrok a kedvencei, habár vámpírsága miatt a bőre fakóbb, mint azt szeretné, de ügyesen megtanulta, hogyan korrigálja az egyetlen, ámde leggyűlöltebb hibáját.
Nem szereti a melankóliát, s küzd is ellene, ha a keserv hullámainak kietlenségében találja magát. Ha érzi, hogy közel van a kiboruláshoz, megelőző csapásokat mér önmaga ellen, ez esetben pedig különösen igényli a társaságot. Általában Don az áldozata, habár olybá egyformák, hogy szinte minden percét vele töltené, ha nem félne titkon, hogy fogadott testvére ráun a jelenlétére. Borzalmasan kötődik hozzá, nem számít, szívében mennyi elfogultságot érez már iránta. Rajong érte, azt viszont szégyelli, hogy jobban, mint azt az illem megengedné. Sokszor nehezebben viseli eme érzéseket, hisz sosem szeretett titkolózni, pláne nem az említett illető előtt. Lia mégis rákényszerül, holott nem az a fajta, aki a visszafogottságáról híres. Kompenzálása egyedi és sajátságos; más férfiakban keresi Donovan jellemét, ám - ha át is vészelik a bátyjával való találkozást - hamar csalódik a "pótlékokban", hiszen egyik sem ér fel az ő hőséhez. Persze tagadja az időről időre fellángoló érzelmeit, amelyek igazán akkor törtek elő, amikor azt hitte, egy robbanásban elveszítette a férfit. Soha többé nem akarja kitenni magát hasonló traumának, noha nem tartja helyesnek a végtelen kötődést, elvégre együtt nevelkedtek: testvérekként, így aztán tovább keres, újra és újra, azt remélvén, talán a következő férfi úgy fogja elfogadni, ahogy Don teszi, s úgy fogja szeretni, ahogy mindig is elképzelte, hogy szeressék. A gyémántot csak gyémánt csiszolhatja...
Vámpír létére Delia úgy véli, igenis van lelke. Nem tartja magát jónak, de igyekszik formálódni és nem elveszni az előtte álló végtelenségben. Komolytalannak tűnő jelleme mögött ott van a céltudatosság, amelybe makacsul kapaszkodik, s bár senki nem gondolná, a mai napig nagyon empatikus, főleg a gyermekekkel szemben, hiszen jól tudja, mit jelent a hányatott balsors. Névtelenség mögé húzódva számos alapítvány bőkezű támogatója. Mindene az írás, ezt még emberkorában tapasztalta meg, s már akkor is komoly sikereket könyvelhetett el, hála a világszerte megjelent krimisorozatának, amely először csupán szórakozásnak indult, míg ki nem nőtte magát. Lia büszke magára, habár nem hordja fenn az orrát miatta. Nem is tehetné: az élete azon szakasza emberi létével együtt véget ért. Hosszas kihagyás után döntött úgy, hogy folytatja az egyetlen olyan hobbit, amely elvarázsolja őt egy másik világba, ahol csupán saját képzelete szabhat határt a papírra vetett álmainak. Nem esett nehezére a műfajváltás, hiszen a történések állandó alakját nagyon is jól ismeri....
</div><br>
<div class="et">Vámpírságom meghazudtolva mélyen szívtam magamba a szoba levegőjét, majd az így begyűjtött oxigént úgy fújtam ki, hogy az élettelen tüdőm csaknem szétszakadt miatta a mellkasomban. Homlokomat egyre több barázda tette gondterheltebbé, ajkaim pediglen meg-megrándulva préselődtek össze.  Az asztalom lakkozott feketeségébe bámultam és a sima felület mikroszkopikus hibáit elemeztem, ahelyett, hogy a rajta fekvő gépezet kijelzőjén próbáltam volna végre eredményt elérni. A szokásos lendületemmel ellentétben ezúttal lelki szemeim előtt egyáltalán nem pörögtek az események. A fantáziám még csak egy apró szösszenettel sem kívánt megsajnálni és ezzzz... [color=#3E2219]- Ó könyörgöm, szánalmas!  [/color] - Igen, az. Talán, ha nem erőltetném... Csakhogy ki fogok csúszni a határidőből, a kézirat pedig messze van az összeállástól. NEM FOGOM MEGCSINÁLNI! A gondolattól kiver a víz és libabőrösen forog velem a világ, mondhatni fizikai rosszullét környékez, mert olyan egyszerűen nincs, hogy Delia Sivero feladja! Két különálló, egyrészes krimivel kezdtem, az átütő változást viszont a Szilánkos életek hozta meg a számomra, bár ez utóbbi egy sorozat tervének alig három részét rejti magában. Vámpírrá válásom miatt sajnálatosan félbeszakadt, pedig... igazán ígéretes lett volna a folytatás. Az akkori életemből semmit nem őrizhettem meg, még a szereplőket sem, s bár világ életemben nagyon mély érzésekkel léteztem, mégis könnyedén túlléptem a hihetetlen fordulaton. A kérdés jogos lenne. Miért? Vagyis... sokkal inkább... [i]kiért[/i]? A gyász pokoli kínokkal gyötört, hiszen azt hittem, Don nincs többé, és senkinek nem kívánom azt az érzést, azt az üres dühöt, ha valakit annyira szeretünk, mint én szeretem őt. Emlékszem a gyötrő rémálmomra, a zavaros képeire, a félelmetes villódzásra és a fájdalomra. Éreztem, hogy baj van, hiszen valahányszor hasonlót álmodtam, annak meg volt a valóságalapja. Zaklatottan, sírva próbáltam felhívni, azt remélvén, hogy tévedek. Borzalmas órákat éltem át a saját gondolataimmal összezárva, kétségek között mardosó tehetetlenség telepedett rám, de kihez fordulhattam volna egy ostoba álom miatt? Alig virradt meg, az ajtó előtt felbukkanó két ügynök láttán már tudtam, hogy az életem már soha nem lesz olyan, mint rég. Bezárkóztam a szobájába. Képtelen voltam elfogadni, hogy nincs többé. Olyan sokkos állapotba kergettem magam, hogy az kitörölte a köztes perceket, hiszen még azt sem tudom, Dana mikor érkezett meg.  Csupán halványan érzékeltem a jelenlétét, mintha burkot vontam volna magam köré, hogy bent tartsam a fájdalmam és ne engedjek be többet. A mostohanővérem tanácstalanul próbált kirántani a szakadékból, Istenem, hányszor... Csakhogy nem akartam újra a felszínre jönni. Nem ettem és nem ittam, meg akartam fulladni, beleveszni, és hagyni, hogy a szenvedés újabb fokozatra lépve kitépje a szívem. Nem csak egy testvért vesztettem el, annál sokkal többet, és azt hittem, senki nem érezheti át, min megyek keresztül. Akkor először emeltem fel a hangom. Torkom szakadtából kiabáltam, toporzékoltam, azt akartam, hogy csend legyen körülöttem és ne létezzen más Donovan Zhanick Sivero emlékén kívül. Szerencsétlen Danát vérig sértettem és elzavartam, ezért pedig szenvedni fogok, amíg csak létezem. Mindössze remélni tudom, hogy még életében megbocsátott nekem, hiszen nem csak Dont veszítette el. Három hét... maga volt az örökkévalóság. Túloznék, ha azt állítanám, hogy beletörődtem a valóságba, de nem volt más választásom. Úgy döntöttem, elhagyom Miamit, és egy időre mindentől távol kerülök, viszont a lakásától nem volt erőm megválni. Mindent érintetlenül akartam hagyni, bár tudtam, hogy soha többé nem térek majd vissza és nem tépem fel a sebeket, ha majd azok egyszer beforrnak. Nem volt szükség rá. Azt hittem álmodom, hiszen Don újra ott állt az ajtóban, mintha el sem ment volna. Mintha az a három hét meg sem történt volna... És én gondolkodás nélkül, zokogva borultam jéghideg karjaiba, egyre azt ismételve, hogy ez nem lehet valóság. Csókot akartam hinteni a gyönyörű szellemre, ölelni, másképp, mint egy testvért... Nos... Mielőtt felfogtam volna ezeknek a gondolatoknak a jelentőségét, az éles fájdalom mindent eltörölt.  Egy olyan lény lettem, akinek léteznie sem volna szabad, de a fogadott bátyámmal maradhattam. Első szavaimmal megtiltottam neki, hogy még egyszer meghaljon, vagy, hogy azt nélkülem tegye, noha egyáltalán nem kellett erőltetnem a beleegyezését. A halál egy új kezdet volt, még ha az nehezemre is esett, de nem bántam meg, hogy felébredtem.  Az izgalmak végigkísérnek minket, néhol farkasok csattogtatják ránk a fogaikat, közben társak jönnek és mennek, de mi ketten állandók vagyunk. Ennek fényében miért aggódnék egy egyszerű regény miatt? A bűn íze második része igenis idejében elkészül majd, csak le kell csillapodnom

</div>
<span class="főcím2">user neve:  :büü: ✥ kor: sok ✥ multik: ha kitalálod kapsz egy puszit (; ✥ szj tapasztalat: sajnos több, mint amennyi látszik </span>
</div></center>